szerelem

A mosoly fegyver, hát légy a gyilkosom!
Ölj meg kétszer is, ha kell!
S magamat addig kínozom,
míg pattan szikra fel.

Legyen a rabság!
Legyen lakat lelkemen!
Csörög a láncom,
s én kutyába sem veszem,
csak tűröm, mert ez így jó.

És eljön majd az idő,
mikor nem kolonc a béklyó.

2011. október 9. 20:42

Szapora a légzés, követi a szív.
Zárt lakat alatt a mámor.
Akaratos érzés fura dala hív.
Tüzet rak alattam Ámor.

Perzsel a parázs, a láng, a hő
eléri arcom és izzadok.
Kívül a test, belül a lélek,
ki halkan kiált, hogy: Itt vagyok!

És tényleg itt van, kit szólít a párja.
Az a másik fél, ami elveszett.
De mondd csak, lélek! Kinek a hibája,
ha az érzés megint csak tévedett?

És tévedés-e, vagy épp ez az igaz?
Játszik velünk a szív és az elme.
Válasz nincs, de épp ez a lényeg.
Rakoncátlan ez a szív szerelme.

2010. december 20. 15:20

» Rakoncátlan szerelem a Poet.hu-n

Mi is az a kincs, ami nincs, de van?
Mi az, amit látok, de nem hiszem?
Melyik az a szív, ami úgy rohan,
hogy nem éri utol senki sem?

Hol van az a hely, ahol nincsen bú?
Melyik az a vár, ami véd, ha kell?
És milyen az a csúcs-modern interjú,
hol az alany vére kell?

Van az a szó, mi válasz és egyszerű.
És van az a mondat, ami néma lesz.
Mint sebzett gyümölcsből édes nedű,
csak csurran, cseppen a háborgó, néma nesz.

2010.07.14. - 11:53

» Néma nesz a Poet.hu-n

Száll a lepke, repül a madár.
Ébren vagyok, ám szívem alva jár.
Csak álmodik. Álmodik egy új világot,
mert meglátta kedvesét,
majd édes két szemét,
és mit akkor benne látott,
új reményt, és új világot
teremtett.
Káoszból teremtett újra fényt és rendet.

2006.10.29. 23:44

Álmodj a szebbnél is szebbeket!
Én rólad álmodok, mert nélküled élni nem lehet.
Ha felettem gyűlnek szürke fellegek,
én akkor is vidám csókot küldök majd neked.

2006. október

Szia Kedves. Tudtam, hogy olvasol.
Ne mosolyogj! Látlak. Tudom ám hol vagyol.
Felejtsd a bút! S hallgasd, a boldogság dalol.
Testem messze még, de lelkem átkarol.

2006.07.17.

Nincs ilyen királynéja egyetlen királynak.
De rád találtam mégis, hát tudd meg, hogy imádlak.
Aranyos vagy, kedves és kellesz a világnak.
De nekem is kellesz, csak azért, mert imádlak.

2006.07.10.

Már megint rá gondolok... De miért van ilyen messze?
Miért van az, hogy minden éjjel magányos az este?
Boldogságot hozott megfakult szívembe.
Mi megtorpant egy percre, s most rohan sietve.

Rohan bizony. Fut, szalad meg sem áll.
Boldog, de szenved is, mert a régvolt messze már.
Egymásra talált két vándormadár.
Óh bárcsak... Bárcsak együtt lenne már.

De túl hosszú az út. És bizonytalan.
Én egy helyben állok, de szívem rohan.
Hiányol téged, és feléd sietne.
De gyenge hogy fusson, mert erőt adtál neki, s ez gyengévé tette.

Gyengévé, mint fiatal fa lombját a viharos szél.
És fáj a szívnek, hogy itt voltál vele és ily messze mentél.
Egyre jobban hiányol, és jobban szeret... Jobban mindennél

2006. július 07.

Nem kommentálnám. Ezt átérezni kell.

Kattog az óra, adja a ritmust.
Monoton hangok játszanak.
Kint meg az este... Ó el vagyok veszve.
Imádlak, mióta láttalak.

Merre vagy most? Ó nem talállak.
Keresem arcod, de nem lelem.
Egyedül vagyok. Reszket az ég is.
Átsuhan rajta a félelem.

Még nem fogtad kezem. Még nem öleltél soha.
Mégis megérintettél.
Egy magányos, néma estén keresem hangod,
de nem kell a szó. A szerelem beszél.

Távol vagy tőlem, túlságosan messze,
de én mindig veled vagyok.
Éjjel és nappal, kezed keresve
millió csókot adok.

Érzem, hogy ölelsz, mint fát a szellő,
s ha esőcseppek a könnyeid,
én leszek a Nap, mi szelíden szeret,
magához ölel, és felszárítja mind.

Szomorúvá tesz, ha szomorúan szólsz.
Szomorúvá tesz, ha szomorúan írsz.
Szomorú vagyok, ha kérdelek, s te sírva válaszolsz,
de boldog vagyok, ha mosolyogni bírsz.

Nézd, mindenki alszik!
Csak én vagyok, ki még írok, és reád gondolok,
mert fontos vagy nekem, mint a legtisztább gyémánt,
s míg ki nem írom magamból, én nem alhatok.

Az utolsó sorok jönnek,
s ha elalszom, csak egyről álmodok.
Hogy okoztam pár boldog percet,
és még sokat fogok.

2006. 06.26. 01:05

Napok teltek... Évek múltak.
De épp ez a lényeg, hogy az már a múlt.
Egy fejezet az életemben ismét lezárult.

Ma már boldogan fekszem,
és minden reggel boldogan ébredek.
Dombokká váltak a hatalmas hegyek,

mert végre láttam a fényt.
Lassan közelített, majd gyorsan átkarolt.
És lám, boldog ember lett, ki addig árva volt.

Magára talált. Megtalálta helyét.
Enyém a világ. A mennyei manna.
Te vagy a világom. Szeretlek Anna.

Így szép az élet.
Bizony szép. Szebb, mint egy álom.
Egy földre szállt angyal. Ő az én világom.

És itt az idő. Ideje lapozni végre.
Szerelem a köbön, mi napot fest az égre.
Egy gyönyörű dallam, mit meghallok vakon.
Hát hallgasd te is lehunyt szemmel. Szeretlek nagyon.

Egy ősrégi festmény, mi nyugtatja a szemet.
Hát nézz fel most te is, mert valaki szeret!
S végül, ha elvesznék, szívedben keress meg.
Az enyémben benne vagy, mert nagyon szeretlek.

2006.06.05. 22:30